Új korszak kezdődik a német futballban
A német labdarúgás ikonikus szabálya megújul: a DFL döntése új korszakot hoz az 50+1 szabály értelmezésében, kizárva a kivételezést és újrarajzolva a klubmodell határait.
A történet szokatlan módon nem egy botránnyal, hanem egy önkéntes lépéssel kezdődött: 2018-ban maga a Német Labdarúgó Liga (DFL) fordult a Német Szövetségi Versenyhivatalhoz (Bundeskartellamt). A szervezet célja az volt, hogy jogi tisztázást kérjen az akkor már hosszú évek óta működő, de többször is támadási felületet jelentő úgynevezett „50+1 szabály” versenyjogi megítéléséről. A kérés mögött részben előrelátás, részben nyomás is állt. Az évek során egyre több kritika érte a szabály alkalmazását, amely elvileg azt hivatott biztosítani, hogy a profi labdarúgóklubokat továbbra is a tagságuk, azaz az anyaklubok civil szervezeti háttere irányítsa, megőrizve a közösségi kontrollt a kereskedelmi érdekek felett. Ugyanakkor a rendszer több kivételt is tartalmazott, például a Bayer Leverkusen és a VfL Wolfsburg esetében, amelyek gyári csapatként mentesültek a szigorú szabályozás alól. Ez jogi és erkölcsi vitákat is gerjesztett: versenyjogi szempontból torzulhatott a piac, miközben a klubok is bizonytalan helyzetbe kerültek.
A DFL célja tehát nem az volt, hogy a szabályt eltörölje, hanem hogy hivatalos állásfoglalást kapjon arról, milyen keretek között alkalmazható a szabály úgy, hogy az megfeleljen a német és uniós versenyjognak. A döntés azért is volt figyelemre méltó, mert a sportági szervezetek ritkán kezdeményeznek maguk ellen hatósági vizsgálatot – itt azonban a jogbiztonság megteremtése hosszú távon is fontos szempont volt. A vizsgálat ettől kezdve több éven át zajlott, és szinte végig a háttérben maradt. A hivatalos kommunikációból kiderült, hogy a DFL együttműködő partnerként vett részt az egyeztetésekben, miközben a klubok egy része is folyamatosan jelezte saját szempontjait. A legélesebb kérdések éppen azzal kapcsolatban merültek fel, hogy mennyire egységesen és következetesen alkalmazható az 50+1 szabály, illetve hogy a kivételek torzítják-e a versenyt – ez volt a hivatalos állásfoglalás legkritikusabb vizsgálati pontja is.
A Bundeskartellamt: a verseny őre a német gazdaságban
A Német Szövetségi Versenyhivatal – hivatalos nevén Bundeskartellamt – a gazdasági verseny védelméért felelős független hatóság Németországban. Székhelye Bonnban található, és hatásköre országos. Feladata, hogy ellenőrizze és fellépjen minden olyan piaci magatartás ellen, amely torzítja a szabad versenyt – legyen szó kartellekről, erőfölénnyel való visszaélésről vagy piactorzító szabályokról.
A hivatal alapját a német versenytörvény (Gesetz gegen Wettbewerbsbeschränkungen, GWB) adja, amely összhangban áll az Európai Unió versenyjogi kereteivel is. Bár főként nagyvállalatokat, fúziókat, árképzési gyakorlatokat vizsgál, az elmúlt két évtizedben egyre gyakrabban lépett fel a sport világában is – különösen, amikor az üzleti működés és a versenyjog határterületei váltak kényessé.
A Bundeskartellamt határozatai nem pusztán javaslatok, hanem kötelező érvényű hatósági állásfoglalások. Bár ezek ellen jogorvoslatnak helye van, a hivatal megállapításai rendszerint nagy súllyal esnek latba – különösen akkor, ha egy ágazati szereplő önszántából fordul hozzá, ahogyan azt a DFL tette 2018-ban.
Éppen emiatt a labdarúgásban is egyre inkább egyfajta semleges bíróként tekintenek rá, amely segíthet abban, hogy a sportág szabályai megfeleljenek a tágabb társadalmi és gazdasági elvárásoknak. A hivatal megítélése szerint a „50+1 szabály” nem önmagában problémás, hanem alkalmazásának inkonzisztenciája és a kivételek rendszere az, amely versenyjogi aggályokat vet fel.
A nyilvánosság elé kerül a jelentés – elhúzódó csend után robbanás
A német futballvilág 2024 őszén kezdett először komolyan felfigyelni arra, hogy valami készül a háttérben. Bár a DFL már évekkel korábban, még 2018-ban maga kérte a Bundeskartellamt véleményét az 50+1 szabály jogszerűségéről, az eljárás lassan haladt, időközben pedig politikai és gazdasági szempontból is érzékenyebbé vált a kérdés. A hivatal végleges megállapításait ugyan már 2023 végén belsőleg kézhez kapta a DFL, a nyilvánosság számára ezek csak 2024. júliusában váltak ismertté – méghozzá nem is a liga jóvoltából, hanem egy belső jelentés kiszivárogtatása nyomán.
A „szivárogtatás” pontos körülményei a mai napig nem tisztázottak. Több német lap – élükön a Süddeutsche Zeitunggal és a Kickerrel – úgy értesült, hogy a dokumentum egy ligán belüli reformellenes csoportból került ki, amely így kívánta megakadályozni a vezetőség által előkészített „kompromisszumos csomag” csendes átverését. Más értelmezések szerint a DFL szándékosan nem tette közzé a határozatot, mivel időt akart nyerni, hogy jogi-piaci partnereivel és a tagsággal együtt egy előre egyeztetett reakciót dolgozzon ki.
A tartalom azonban egyértelmű volt: a Bundeskartellamt nem kifogásolja magát az 50+1 szabályt, viszont komoly versenyjogi problémának tartja, hogy bizonyos klubok (mint a Bayer Leverkusen, a VfL Wolfsburg vagy a TSG Hoffenheim) kivételt képeznek, és ezzel egyenlőtlen feltételek mellett működnek más piaci szereplőkkel szemben. A jelentés szerint ez a kivételrendszer vagy megszüntetendő, vagy egységes szabályozásba kell illeszteni, különben fennáll a gazdasági verseny torzításának veszélye.
A jelentés nyilvánosságra kerülését követően több klub is éles kritikával illette a DFL vezetését – nemcsak a döntés tartalma, hanem a kommunikáció teljes hiánya miatt is. A közvélemény szemében pedig ismét napirendre került az a kérdés, hogy az 50+1 szabály valóban a német futball értékeinek védelmét szolgálja-e, vagy inkább politikai jelszóvá silányult egy átláthatatlan, kivételekkel tűzdelt rendszerben.
A kivételek vége
A DFL 2025. júniusi bejelentését követő órákban sorra érkeztek a hivatalos állásfoglalások a leginkább érintett kluboktól. A nyilatkozatok szövegezése jól tükrözi az egyes klubok eltérő pozícióját, történetét és viszonyulását a 2024-ben véglegesített, most pedig hirtelen életbe léptetett döntéshez.
A gyógyszergyári háttérrel rendelkező Bayer Leverkusen évtizedek óta a kivételes státusz egyik legismertebb képviselője, ezért is volt beszédes, hogy a klub nem vitatta a döntést, inkább hangsúlyozta az együttműködés fontosságát:
„A Bayer 04 Leverkusen tudomásul veszi a DFL és a Bundeskartellamt állásfoglalását. Klubunk számára mindig is kiemelten fontos volt az átláthatóság és a szabályozott keretek közötti működés. További egyeztetéseket kezdeményezünk a DFL-lel és a hatóságokkal az új rendszerhez való zökkenőmentes átmenet érdekében.”
A leverkuseniek nyilatkozata semleges és kompromisszumkereső hangvételű. Nem vitatja a döntést, de a folytonosság érdekében tárgyalásokat sürget, egyúttal hangsúlyozza, hogy eddig sem éltek vissza kivételes helyzetükkel.
A VfL Wolfsburg hasonló gyorsasággal reagált, ám nyilatkozatukban már megjelent egyfajta értelmezési vita is:
„A VfL Wolfsburg 100 százalékban megfelel a DFL és a hatóságok által meghatározott transzparencia- és integritáskövetelményeknek. Klubunk működését eddig is a közérdeket szem előtt tartva végeztük, ezért az új szabályrendszer sem veszélyezteti jövőbeli működésünket. Ugyanakkor hangsúlyozzuk: elengedhetetlen, hogy a sportág megőrizze sokszínűségét és fejlődőképességét.”
A Volkswagen-kötődésű klub ugyan látszólag alkalmazkodik, de ezzel a nyilatkozattal finoman a DFL álláspontjával is vitába száll: szerintük a „kivétel” nem torzítás, hanem a sokszínű német futball természetes része.
A három kivételezett klub közül messze a TSG Hoffenheim reagált a legrészletesebben és legérzelmesebben. A nyilatkozatban a klub történetének sajátossága és Dietmar Hopp szerepvállalása került a középpontba:
„A TSG Hoffenheim működésének alapja egy hosszú évtizedekre visszatekintő közösségi, nevelőegyesületi filozófia, amelyhez Dietmar Hopp szerepvállalása biztosította a stabilitást és jövőképet. A mostani döntés adminisztratív szempontból komoly kihívást jelent, de készen állunk arra, hogy az új szabályoknak megfelelően folytassuk munkánkat. Ugyanakkor sajnálatosnak tartjuk, hogy a támogatók közösségért végzett munkája ezentúl nem élvez elismerést jogi szinten.”
A klub fájlalja, hogy a kivételezés eltörlésével egy, a közösségi célokat is szolgáló magánkezdeményezés veszít elismerést, és bár nem utasítják el a szabályokat, világossá teszik, hogy szerintük Hopp projektje a közjó részévé vált.
És mi a helyzet a RB Leipziggel?
A döntés kapcsán sokakban felmerült, hogy vajon a Red Bull által működtetett klubra milyen változások vonatkoznak. A lipcseieket hivatalosan nem érinti a Bundeskartellamt új határozata, mivel a klub formailag megfelel az 50+1 szabálynak: a profi csapatot működtető RasenBallsport Leipzig GmbH, amelynek 99 százaléka a Red Bull GmbH tulajdona, és 1 százaléka az e.V.-é, 2014 decemberében átvette a licencelt játékosrészleget. A bejegyzett egyesület rendelkezik a többségi szavazati joggal az 50+1 szabály fenntartásához. Az RB-nek mindössze 23 szavazati joggal rendelkező tagja van – így bár a szabály betűjét betartják, annak szellemiségét sokak szerint kijátsszák. A mostani döntés mégsem érinti őket, mert a DFL kizárólag a korábban különengedéllyel működő három klub kivételes státuszát szünteti meg. Vagyis a Leipzig „normál” klubként működik a jelenlegi szabályozás szerint, és amíg nem születik általánosabb reform vagy jogi újraértelmezés, addig a modellje is rendszerkompatibilis marad – még ha egyre több kritika is éri.
A német klubstruktúra egyes típusai
Ha egy labdarúgóklub nemzetközi szinten is sikeres akar lenni, szüksége van a befektetők segítségére – ez a mantra a futballvilágban. Abban a futballvilágban, mely a modern köntösében, pénzközpontúvá…
Szurkolói reakciók és klubállásfoglalások
A döntés fogadtatása a szurkolók körében vegyes. A hagyományos klubok drukkerei – különösen Dortmundban, Berlinben vagy Hamburgban – üdvözölték a szabály következetes betartását, és az 50+1 védelmét. Ezzel szemben a három érintett klub fanatikusai sok helyen értetlenül állnak a fejlemények előtt, különösen azok, akik maguk is egyedinek és értékteremtőnek látják saját klubjuk útját.
A vita nem előzmények nélküli: a Hannover 96 körüli helyzet évek óta feszültségforrás a német futballban. A klubot papíron továbbra is a hagyományos struktúrában irányítják, valójában azonban Martin Kind és köre gyakorolja a tényleges kontrollt – a szurkolók és több szakmai szereplő szerint náluk az 50+1 már csak papíron létezik. A DFL tétlensége miatt sokan most sem hisznek a szabály valódi érvényesítésében, és úgy érzik, a döntés inkább látszatintézkedés, mint valódi fordulat. Nem véletlen, hogy Andreas Mundt, a Szövetségi Versenyhivatal elnöke külön is kiemelte:
„Először is kulcsfontosságú lesz, hogy a DFL biztosítsa az egyenlő hozzáférést a tagsághoz, és így a szurkolók beleszólási jogát minden Bundesliga és 2. Bundesliga klubnál. Másodszor, a DFL-nek biztosítania kell, hogy az 50+1 szabályt saját szavazataiban is betartsák.”
A támogató hangok nemcsak a szurkolók körében voltak jelen, mert több tradicionális szerkezetű klub közül az 1. FC Union Berlin, az SC Freiburg és az FC St. Pauli nyíltan kiállt a Liga mellett. Ezek a klubok különösen fontosnak tartják az 50+1 szabály szellemiségének visszaállítását, amiről a fővárosiak szóvivője is beszélt:
„A német futball identitásának kulcseleme az 50+1 szabály. Tiszteljük a külön utakat kereső klubokat, de a szabályosság és a versenyjogi egyenlőség elve nem lehet alku tárgya.”
A DFL egyúttal jelezte, hogy az új szabályozási keretek 2025 őszére készülnek el, és minden klub számára egységes kritériumrendszert kívánnak létrehozni, ezzel lezárva a jogi bizonytalanság két évtizedes korszakát.
A német modell jövője: példa vagy börtön?
A Bundeskartellamt döntésének nyilvánosságra hozatala nem csupán három klub adminisztratív státuszát módosítja, hanem a német futballstruktúra egyik alapkérdését helyezi újra napirendre. Az 50+1 szabály mindig is a német futball különlegességének számított, de most először történik meg, hogy ezt a szabályt valóban mindenki számára kötelező érvényűként értelmezik. Ezzel megszűnik a „különutasok” legitimitása – és újra felmerül a kérdés: vajon ez a modell hosszú távon versenyképes marad-e az európai színtéren?
Egyes szakértők szerint a döntés megerősítheti a klubfutball társadalmi beágyazottságát, és stabilabb, kevésbé spekulatív működést eredményezhet. Mások viszont arra figyelmeztetnek: a gazdasági realitások hosszú távon felülírhatják az ideológiát – és a döntés épp azokat a klubokat sodorhatja versenyhátrányba, amelyek eddig bizonyították, hogy a kivétel nem feltétlenül kiváltság, hanem egy működő modell alternatívája is lehet.
A három korábban kivételt élvező klub visszaintegrálása az 50+1 szabály alá új jogi, gazdasági és identitásbeli kérdéseket vet fel – miközben az érintetteknek rekordidő alatt kell alkalmazkodniuk a megváltozott környezethez. Bár a döntés látszólag az 50+1 szabály védelmében született, éppen annak értelmezési válságát tárja fel. A DFL jelezte: a következő hónapokban olyan új jogi keretrendszer kialakításán dolgoznak, amely valóban egységes módon alkalmazható minden klubra. Ez az első olyan kísérlet lehet a szabály bevezetése óta, amely nemcsak formailag, hanem tartalmilag is átfogó választ kíván adni arra, hogyan is néz ki egy „50+1-es klub” a XXI. században.
Az azonban nem egyértelmű, hogyan lehet majd összehangolni a hagyományos egyesületi modellek és a gazdasági társaságok elvárásait – különösen egy globális versenyhelyzetben, ahol a tőkealapú modell szinte mindenhol domináns. A döntés egyúttal üzenet a külföldi tőkének is: a német piac továbbra is a klubtagságon és a közösségi kontrollon alapuló tulajdonosi modell híve marad. Ez hosszú távon vonzóbbá teheti a ligát azon befektetők számára, akik értékközpontú, fenntartható futballprojektet keresnek – ugyanakkor visszatarthatja a gyors megtérülésre törekvő befektetőket.
A sinsheimi és a wolfsburgi példája eddig azt mutatták, hogy vállalati háttérrel is lehet közösségépítő klubmodellt építeni. Mindez tehát nem pusztán jogtechnikai kérdés, hanem a német futball jövőképének próbatétele is. Most viszont az a kérdés, hogy az 50+1 szabály alá visszaterelt kluboknak mennyire lesz szabad keze, hogyan tarthatják meg támogatói struktúrájukat, és hogyan lehet úgy újraosztani a tulajdonosi viszonyokat, hogy ne boruljon fel a klub működése?